Allogén őssejtbeültetés

Az őssejtek a csontvelőben és a perifériás vérben található különleges sejtek, amelyek képesek például vörösvértestté, fehérvérsejtté és vérlemezkévé alakulni. A rákkezelések, például a sugárkezelés és a kemoterápia célja a daganatos sejtek elpusztítása. Sajnos a folyamat során a csontvelő sejtjei és más egészséges sejtek is károsodnak. Az allogén őssejtbeültetés lényege, hogy donortól levett egészséges sejteket juttatnak a rákkezelést kapott beteg szervezetébe. A legjobb őssejtdonor a testvér, hiszen az ő szövettípusa egyezik meg leginkább a betegével. A szövettípust a HLA-nak nevezett genetikai markerek vizsgálatával határozzák meg. A génpárok egyik tagja az anyától, a másik az apától származik. Minél jobban megegyeznek egymással a donor és a páciens markerei, annál nagyobb az allogén őssejtbeültetés sikerének valószínűsége. Ha nem találnak megfelelő szövettípusú családtagot, akkor csontvelő-adatbankban lehet donort keresni. Amikor megtalálják a donort, egyszerű, sebészi beavatkozást nem igénylő módszerrel, úgynevezett aferézissel őssejteket vesznek le a véréből. A levétel előtt néhány nappal gyógyszert adnak a donornak, melynek hatására az őssejtek a csontvelőből kilépve a vérbe jutnak. Az eljárás során a donor egyik karjából elvezetik a vért, amelyből az aferézis-készülékben kigyűjtik az őssejteket. A vér többi alkotórészét katéteren keresztül visszavezetik a donor testébe. Az őssejteket egy centrális kanülön keresztül "ültetetik be" a betegbe. A beültetett őssejtek 2-3 hét elteltével kezdenek új, egészséges vérsejteket termelni. Ha a szervezet idegennek ismeri fel a donor sejtjeit, kialakulhat az úgynevezett host versus graft reakció. Hogy ezt, illetve a kilökődést megakadályozzák, a beültetést követően általában 3-6 hónapig gyógyszert adnak a páciensnek.