Befagyott váll

A vállat csontok, szalagok, ínak és izmok alkotják. Ezek kapcsolják a kart a törzshöz. A glenohumerális vagy vállízület úgynevezett gömbízület. Az ízfejet a karcsont felső, gömbölyű vége adja, az ízárkot pedig a lapocka kehely alakú része, melybe az ízfej beleillik. Ez az ízület teszi lehetővé, hogy a kart körkörösen mozgatni tudjuk, illetve távolítsuk és közelítsük. Az ízületi tok az ízületet körülvevő, lágy szövetekből álló szalagok csoportja. A rotátorköpeny izomcsoportot négy izom alkotja, ezek húzzák be a felkarcsontot a lapockacsontba. A rotátorköpeny stabilizálja a vállízületet, és segíti a kar forgatását. A "befagyott váll", orvosi nevén adhesiv capsulitis vagy Periarthritis humeroscapularis a váll és a környező lágy szövetek krónikus gyulladásos betegsége. Gyakran okozza sérülés, ami fájdalomhoz és emiatt mozdulatlansághoz vezet. Ahogy az ízület egyre feszesebbé és merevebbé válik, az egyszerű mozdulatok, például a kar felemelése is egyre nagyobb nehézséget jelent. Ha a gyulladás magában a tokban lép fel, a vállcsontok nem tudnak mozogni az ízületben. Súlyos esetben a beteg egyáltalán nem tudja megmozdítani a vállát. Ez az állapot ritkán alakul ki 40 éves kor alatt. A diagnózis felállításához arthrographia vizsgálatot végezhetnek. A betegség kezelése nem-szteroid gyulladásgátlókkal és fizioterápiával történik. A javulásra akár egy évet is várni kell. Súlyos esetben artroszkópos műtétre vagy altatásban végzett manuálterápiára is szükség lehet.