Gyengénlátás

A látás során a fény a szaruhártyán keresztül bejut a szembe, majd keresztülhalad a pupillán és a szemlencsén, ahol összegyűlik, és a szem hátsó falára, a retinára vetül. Gyengénlátóknak azokat nevezzük, akiknek a látása nem megfelelő, de a többségük nem teljesen vak. A gyengénlátás a tökéletes látásra való képtelenség, függetlenül attól, hogy sikerül-e javítani a látás minőségén lencsével, műtéttel vagy egyéb orvosi kezeléssel. A gyengénlátó látásélessége erősen csökkent, vagy látótere nagymértékben beszűkült, esetleg mindkét probléma fennáll. A gyengénlátás lehet születési rendellenesség, sérülés vagy betegség - például makuladegeneráció, diabéteszes retinopátia, retinaleválás, szürke vagy zöld hályog - következménye. A beteg a következő tüneteket észlelheti: homályos látás, a középső látótér kiesése, melynek következtében nehéz felismernie az előtte álló tárgyakat, illetve perifériás vagy oldalsó látótérkiesés. A szem állapotától függően a gyengénlátás jelentkezhet a három típus kombinációjaként is. A gyengénlátóknak többféle segédeszköz áll a rendelkezésükre, például speciális lencsék, nagyítók, nagy intenzitású lámpák és teleszkópok. Ezeket szakember írhatja fel a betegnek.