Időskori távollátás

Az időskori távollátásban szenvedő betegek elmosódottan látják a hozzájuk közel eső tárgyakat. Normális esetben a fény átmegy a szaruhártyán, a szem legkülső rétegén, majd a pupillán, a szem színes részében, azaz az íriszben található lyukon halad tovább. Ezután a fény a szemlencsébe kerül, amely a képet a szemfenéken található retinára fókuszálja. Itt a kép elektromos jelekké alakul, amelyeket az agy feldolgoz. A szemlencsét rugalmas szövet alkotja, így folyamatosan változtatja az alakját annak érdekében, hogy a beérkező fényt a retinára tudja összpontosítani. A szem fókuszáló képessége nagyban függ a lencse rugalmasságától. A kor előrehaladtával a szemlencse veszít rugalmasságából, a betegek a tőlük messze lévő tárgyakat élesen látják, azonban a közelieket elmosódottan, ugyanis a szemlencséjük a képet a retina mögötti pontba fókuszálja. Az időskori távollátás tünete lehet a szemfáradtság, a fejfájás, illetve a homályos közellátás. Sok beteg akkor észleli az első tüneteket, amikor el kell tartania magától a könyvet, hogy el tudja olvasni az apró betűs részeket. Az időskori távollátás általában negyvenéves kor után jelentkezik. A szemész olvasószemüveget írhat fel a látás korrigálására.