Ingervezető Rendszer

A szív egy ütemesen mozgó izom, amely folyamatosan pumpálja a vért a testben. Amit egyszerűen csak szívverésnek hívunk, az voltaképpen a négy szívüreg ritmikus összehúzódása. Minden szívverést elektromos jelzések stimulálnak, amelyek a szívben futó specifikus idegpályákon haladnak végig. Ezeket a jelzéseket érzékeli és rögzíti az elektrokardiogram, más néven EKG. A szív elektromos impulzusai a szinuszcsomóból (SA csomóból) indulnak ki, ami a jobb pitvar fölött helyezkedik el. Ezután az impulzus eljut a jobb és a bal pitvarba, amitől azok összehúzódnak, és a vért az alsó szívüregekbe, a kamrákba nyomják. Az elektromos impulzusok az atrio-ventrikuláris (AV) csomón keresztül tovább haladnak a kamrákba, majd a kamrákat elválasztó szövetbe, amelyet His-féle kötegnek hívnak. Az impulzus végighalad a köteg bal és jobb ágán, amelyek a kamrákban találhatók. Amikor az impulzus eléri a kötegágakat, összehúzódásra készteti a kamrákat, amelyek így a tüdőbe és a test további részeibe pumpálják a vért. Így fejeződik be egy szívverés. Az ingervezető rendszer a test saját pacemakereként szolgál, és a szívverést a normális tartományban, percenként 60 és 100 ütés között tartja. Ha szívkárosodás vagy egyéb orvosi körülmény miatt ennek a rendszernek az aktivitása megszakad, a szívverés abnormális határok között, szabálytalan ritmusban zajlik. Ha ez előfordul, akkor az agy és a többi testrész vérellátása veszélybe kerül.