Lépfene

Zord körülmények között a lépfenét okozó nagyméretű, pálca alakú baktériumok spórákká alakulnak, melyeket a levegőbe kerülve az ember belélegezhet. A belélegzett spórák besodródnak a légcsőbe, és innen a hörgőkbe jutnak. Kicsiny méretük miatt a spórák továbbhaladnak az egyre szűkebb kishörgők felé, míg végül elérik a tüdő parányi léghólyagocskáit. Az alveoláris üregekben található immunsejtek, az úgynevezett falósejtek elnyelik a spórákat, és enzimekkel támadják meg őket. Néhány spóra elpusztul ugyan, a többség azonban túléli az immuntámadást. A túlélő spórák továbbvándorolnak a nyirokrendszerbe, és felgyülemlenek a mellkasi nyirokcsomókban. Ott egy idő után kicsíráznak, és teljesen kifejlett lépfene-baktériumokká alakulnak, amelyek tovább szaporodnak a nyirokcsomókban. A megsokszorozódó baktériumok káros méreganyagokat termelnek, nyirokcsomó-duzzanatot és vérzést okozva. A mérgek rövid idő alatt bekerülnek a véráramba is, és kialakulnak a lépfene súlyos tünetei. A kórokozókkal való találkozás után néhány nappal megfázásszerű tünetek - láz, köhögés, fájdalom és általános rossz közérzet - jelentkezik. A betegek egy része gyors gyógyulást tapasztal, de ezt követően hirtelen sokkal súlyosabb tünetek lépnek fel. Ez idő alatt fekélyek keletkeznek a tüdőszövet azon részén, ahol a baktériumok először bejutottak a szervezetbe, a mellkasüregben pedig folyadék gyűlik fel. Ez vérzést és duzzanatot okoz, akadályozva a légzést. A méreganyagok elérik az agyat és a gerincvelőt is, ahol az ezeket burkoló vékony szövetben szintén vérzést okoznak. Ez súlyos légzési problémákat, vérzéseket és sokkot eredményez, és nemegyszer a beteg halához vezet. Ezek a végzetes következmények elkerülhetőek lehetnek, ha a baktériummal való első találkozás előtt lépfene elleni oltást kap valaki, vagy pedig röviddel azután antibiotikumot, például penicillint szed.