Mellkisebbítés

A női mell legnagyobb részét zsírszövet és emlőmirigyek alkotják. Az emlőmirigyekben termelődő tej a tejcsatornákon keresztül jut el a mellbimbóig. A mellbimbót körülvevő pigmentált gyűrű a bimbóudvar. A mellkisebbítés akkor jöhet szóba, ha az emlők súlyosak, megereszkedtek, és a mellbimbók alacsonyan vannak; ha az emlők a testsúlyhoz képest túl nagyok; ha a súlyos mellek hát-, nyak vagy vállfájást okoznak; ha az emlők alatti bőr rendszeresen kidörzsölődik; ha a vállon bemélyedést okoz a melltartópánt; ha az egyik mell észrevehetően nagyobb a másiknál. A mellkisebbítést leggyakrabban több bemetszéssel végzik. Az első bemetszést a bimbóudvar felett és körülötte ejtik. A bimbóudvar alatt és mellett, illetve a mell alatti hajlatban ejtett bemetszések lehetővé teszik a felesleges bőr- és zsírszövet eltávolítását. Ezután csökkentik a bimbóudvar méretét, és a mellbimbóval együtt megemelik. Az alattuk elhelyezkedő, működéshez szükséges szöveteket többnyire érintetlenül hagyják. Végül összezárják a mell alsó részét, és a bimbóudvar alatt összevarrják, új körvonalat adva a mellnek. Az emlők egy ideig sebesek és duzzadtak, de később a hegek elhalványulnak, és a mellek felveszik természetes alakjukat. A mellkisebbítés sok kényelmetlenségtől szabadítja meg a nőket, akik ezután változatosabban öltözködhetnek, és többféle testmozgást is végezhetnek. A beavatkozás lehetséges szövődményeiről az orvos a műtét előtt tájékoztatja a beteget.