MRI

Ha valakinek olyan belső szervi elváltozása van, amelyet hagyományos vizsgálattal nem lehet kimutatni, MRI-re lehet szükség. MRI alkalmazásakor a beteg egy kihúzható emelvényen fekszik, amelyet betolnak a gép belsejébe. A gépben lévő, rádiófrekvenciát kibocsátó mágneses tekercs letapogatja a beteg vizsgálni kívánt testrészét. Mágneses mező jön létre, amely végigfut a cső belsején. A szervezetben hidrogénatomok milliárdjai vannak, amelyek természetes pályán keringenek. Mágneses mező hatására ezek irányba állnak, mint egy iránytű, és új pályán kezdenek keringeni. Amikor megszűnik a mágneses mező, az atomok visszatérnek a természetes pályájukra. Ahogy megnyugszanak, kicsiny rádióadóhoz hasonlóan energiát bocsátanak ki. Különböző szövetek különböző energiaszinteket, és a számítógép érzékeli a pontos impulzusukat. Az atomok visszarendeződési ideje határozza meg az energiakülönbséget. A tömör szövetek hosszabb idő alatt rendeződnek vissza, mint a lágy szövetek. Tehát ahogy a számítógép érzékeli a különböző energiaszinteket, képet alkot, a tömör szövetek fehéren, a kevésbé tömörek feketén jelennek meg. Ezzel az MRI képes megmutatni például a szerveket, az inakat, a szalagokat. Ez a szervezetünkben lévő nagyszámú hidrogénatomnak köszönhető, hiszen ennek használatával működik az MRI.