Myeloma multiplex

A csontok üreges részében szivacsos mag található, ez a csontvelő. Itt termelődnek az őssejtek. Ezek a kezdetleges sejtek a vér különböző alkotórészeivé alakulhatnak, így például fehérvérsejtekké, amelyek fontos szerepet játszanak a szervezetet megtámadó fertőzések leküzdésében. A plazmasejtek a véráramba kerülő érett fehérvérsejtek, amelyek a véráramból továbbhaladnak a nyirokrendszer felé, ahol antitesteket termelnek. Az antitestek védelmet nyújtanak a szervezet számára a baktériumokkal és egyéb kórokozókkal szemben. A myeloma a csontvelőben található plazmasejtek rákos megbetegedése. A rendellenes (myelomás) sejtek osztódásával az egészséges plazmasejtek fokozatosan kiszorulnak a csontvelőből. Amint a myelomás sejtek száma meghaladja az egészséges plazmasejtek számát, a csontvelőben és a csont szilárd részében tumorok alakulnak ki. Ezt a rákos megbetegedést azért hívják myeloma multiplexnek, mert általában egyszerre több csontot érint. Bár a betegség a csontokra is hatással van, nem a csontrákok, hanem a plazmasejtek rákos megbetegedései közé sorolható. A myeloma multiplex lehetséges tünetei közé tartozhat a csontfájdalom, a csonttörés, a vérszegénység és a fertőző betegségekkel szembeni fokozatos érzékenység. A rák előrehaladtával a vese is károsodhat. Amikor a myelomás sejtek a véráramba, majd onnan a nyirokrendszerbe kerülnek, a normál plazma-antitestek helyett monoklonális vagy M-fehérjének nevezett antitesteket állítanak elő. Az M-fehérjét és melléktermékeit vér-, valamint vizeletvizsgálat segítségével lehet kimutatni. A csontvelőminta levételéhez csontvelő-biopsziát vagy csontvelő-aspirációt kell végezni. A myeloma multiplex diagnosztizálásához a csontvelőminta mikroszkopikus elemzésére van szükség. A lehetséges kezelési módok közé tartozik a kemoterápia, a sugárkezelés, valamint az őssejtbeültetés. Mivel a myeloma multiplex nem gyógyítható, a kezelés célja a tünetek visszaszorítása, valamint a beteg életminőségének javítása.